A GÖRÖG MENEKÜLTEK ÉRKEZÉSE

Még javában folyt a polgárháború, amikor 1947 december elején megalakult Magyarországon a Segítséget a Görög Népnek Országos Bizottsága, amely „A görög nép szabadságharca" című kiadványában ismerteti 1940-től a görög eseményeket. A fedőlap belső részén a Bizottság felhívása olvasható:

„A görög nép hosszú évek óta vívja elkeseredett harcát az idegen imperializmus és a hazaáruló görög reakció fegyveres bandái ellen. A német és olasz megszállók kiverése után most az angolszász imperialisták akarják szolgaságra kényszeríteni a hős görög népet. Így akarnak háborús tűzfészket fenntartani Európának ezen a részén további imperialista céljaik elérésére. A görög nép hősi ellenállását azonban semmiféle fegyveres túlerővel nem tudják megdönteni. A görög szabadságharcosok saját szabadságukat és függetlenségüket védve, a magyar szabadságért és függetlenségért is ontják vérüket. A demokratikus magyar társadalom nem nézheti tétlenül a görög nép hősi harcát. Támogatnunk kell küzdelmüket nemcsak erkölcsi, hanem anyagi segélynyújtással is. A magyar népet képviselő politikai és társadalmi szervezetek közös felhívással fordulnak az egész magyar társadalomhoz: Segítséget a görög népnek! A görög nép ügye az egész haladó emberiség ügye. Éljen a függetlenségéért és szabadságáért küzdő görög nép!

Magyar Kommunista Párt,

Szociáldemokrata Párt,

Független Kisgazda és Polgári Párt,

Nemzeti Parasztpárt,

Dolgozók Kollégiumainak Országos Szövetsége,

Dolgozók Kulturális Szövetsége,

Ház- és Tömbmegbízottak Testülete,

Kereskedők Országos Központi Szövetsége,

Kisiparosok és Kiskereskedők Szabadszervezete,

Magyar Ifjúság Országos Tanácsa,

Magyar Nők Demokratikus Szövetsége,

Magyar Partizánok Bajtársi Szövetsége,

Magyar Újságírók Országos Szövetsége,

Nemzeti Segély,

Népi Kollégiumok Országos Szövetsége,

Szakszervezeti Tanács,

Újonnan Földhözjuttatottak Országos Szövetsége."

A Szabad Nép 1948. április 8-i száma hírt ad arról, hogy 840 fős görög menekült gyermekcsoport érkezett Magyarországra. A Segélybizottság április 10-i jelentése szerint „folyó hó 3-án este" kapta a hírt arról, hogy „kétezer görög gyermeket kell Magyarországon elhelyezni". A jelentés szerint három vonat érkezett: „Az első gyermekvonat 860 gyermekkel és felnőttel, illetve anyával április 17-én este 9 órakor érkezett. A második szerelvény 720 gyermekkel és 18 felnőttel 9-én reggel 9 órakor és a harmadik ugyancsak 9-én délután 607 gyermekkel és 5 felnőttel". Ettől kezdve folyamatosan érkeztek Magyarországra a görög menekültcsoportok.

A Segítséget a Görög Népnek Országos Bizottságának van még egy nagyon érdekes kiadványa, az 1948 tavaszán megjelent „A görög szabadságért" című könyvecske, amely voltaképen egy kis antológia: ókori görög szerzők műveiből, népdalokból, Rigasz verseiből, az európai filhellénizmus és magyar szerzők alkotásaiból. Különösen érdekes, hogy a könyvecskében szerepel egy „Jőjj szabadság!" című dal (kottával együtt), amelyet „görög szabadságharcosok dalaként" tehát népdalként tüntetnek fel, noha Dionisziosz Szolomosz: Himnusz a szabadsághoz című 1823-ban írt költeménye, amelyet Nikolaosz Mandzarosz zenésített meg és 1865 óta ez a görög nemzeti himnusz. 1950-ben a Magyar Dolgozók Pártja létrehozza az egészségügyi minisztériumon belül az Antifasiszta Menekülteket Ellátó Központot, később Osztályt, az AMEO-t, „az ittlévő gyermekek, menekültek és sebesültek elhelyezésére és ellátására". Egyes források 9000 görögről szólnak, mások 12000 görögről tesznek említést.

Megérkezésük után a gyerekeket és felnőtteket a Váci úti fertőtlenítőbe vitték. Az egészséges gyermekeket különböző üdülőkben, kastélyokban, szanatóriumokban helyezték el, mint például: Balatonalmádiban, Balatonkenesén, Balatonlellén, Iszkaszentgyörgyön, Dégen, Fehérvárcsurgón, Hőgyészen, Csertőn, Solton, Visegrádon, Nógrádverőcén, Tótalmáson, Pesten. Néhány Görögországból érkezett tanítóval és sok lelkes, frissiben gyorstalpaló tanfolyamot végzett gyermekkísérővel szinte az elhelyezésükkel egy időben megkezdődött a tanítás is. Hogy miként is működött egy ilyen gyermekotthoni iskola, azt egy szemtanú leírásával szeretnénk illusztrálni. Budaháziné Hargitai Irén, aki 1949. június 17-én kapta meg a Népiskolai Tanítói Oklevelét és 1952-ig tanított görög gyerekeket „ Fény és Árnyék" című könyvében így emlékszik vissza ezekre az évekre:

„Vészesen közeledett szeptember elseje, az iskola csengők megszólaltak. A biztonság kedvéért valaki tanácsára Székesfehérváron is beadtam egy kérelmet. Ott nagyon örültek nekem. Görög gyermekotthonba keresünk pedagógusokat. Nehéz munka, neked való — tette hozzá kedves mosollyal egy idősebb kartársnő. Fehérvárcsurgó lesz a munkahelyem az AMEK otthonban...

...400 gyerek, néhány család és pedagógusok voltak lakói a gyönyörű száz szobás kastélynak. Körülbelül 6-16 éves korú gyerekek találtak itt otthonra, távol hazájukról, szüleiktől, elszakadva testvéreiktől.

Szigorú rend uralkodott az otthonban. Reggel 6 órakor ébresztő és reggeli torna. Gyors öltözés és katonás rendben sorakozó, zászlófelvonáshoz. Trombitaszóra húzták fel a görög és a magyar zászlót. Elénekelték a görög himnuszt, majd Zahariades görög vezérük éltetése következett. Ütemesen skandálták nevét. Elhangzott a magyar és szovjet himnusz is. Magasba tartott kézzel tapsoltak, Sztálint és Rákosit éltették. Mi nevelők is ott álltunk a sor elején, nem volt felemelő érzés. Elhangzott a napi parancs, s ekkor került sor nyilvános dicséretekre, vagy éppen kemény dorgálásokra. Önkritikát kellett gyakorolni mindazoknak, akik valami hibát, bűnt követtek el. ... A formaságok lezajlása után reggeli következett, majd 8 órától tanítás délután 2-ig. Ebédre külön görög és magyar ételt főztek. Nekünk a kosztjuk nem ízlett, s bizony fordítva is így volt. A görögül elkészített tökfőzelékre emlékszem A tököt darabokra vágták, mint a krumplit, megfőzték, ízesítették, nem rántották be. ... Délután egy kevés szabadidő után estig tanultak a gyerekek. Nehéz és sok volt a tanulnivalójuk. Derekasan küszködtek a nehéz magyar nyelvvel. Sokat kínlódtunk az Ő és Ű hangok keverésével. ... Amikor a tanulás már zökkenőmentesen, olajozottan működött, elkezdődött a kultúrmunka szervezése. A gyerekek rendkívül muzikálisak voltak, gyönyörű népviseleti ruhájukban (ami már Csurgón készült) lejtették hol mélabús, hol pedig szilaj táncukat. Más dallam, más ritmus, mint amit megszoktunk. Félkörben táncolnak mély átéléssel. Egy Jorgosz nevű fiú kísért harmonikán. De szép volt! ... Nagyon gyorsan repültek az évek. Osztályom tanulói nyolcadikosok lettek. Három év alatt végezték el a felső tagozatot. ... Éjjelenként ellenőriztük őket, mert ami sok az sok! Pihenni is kell a fiatal szervezetnek. Tanultak a WC-ben, eldugott kis zugokban, folyosószögletekben. Meg is tanultak mindent, a vizsgán brillíroztak. Örültem nagyon kimagasló teljesítményüknek, de a szívem majd megszakadt értük, hiszen kirepülni készültek a megszokott meleg fészekből. Nyitva állt előttük a középiskolák kapuja, el kellett búcsúznunk egymástól. Többségében Budapesten tanultak tovább.... Búcsúzóul egy füzetet kaptam az én tanítványaimtól."

Ebben a füzetben minden gyerek megírta az önéletrajzát:

„Születtem a görögországi Kalivrisziben 1937. február 9-én. A családom szegény volt. Apám asztalos foglalkozásával látta el minket. Édesanyám földműveléssel és háztartással foglalkozott. 1948 augusztusában, a háború miatt elmenekültem szülőföldemből és az albán népi demokráciában mentem. Onnan 48-ban, december 10-én elindultam a többiekkel Jugoszlávián keresztül Magyarország felé. December 13-án este elérkeztünk Budapestre — Mátyás laktanyán helyezték bennünket, majd onnan Újpestre, és onnan 1949. május 2-án a fehér-várcsurgói görög otthonban kerültem. Innen ugyanabban az évben, július 7-én elindultam Visegrádra, ott először kezdtem tanulni magyarul. Negyedik, majd ötödik osztályban jártam. 1950 augusztusában, újból Fehérvárcsurgón kerültem és most itt vagyok és tanulok.

Lehet, és egész biztos, hogy hibasztam és, hogy most is hibát követek, de igyekszem megszüntetni az ilyen tényeket.